10/03 Tavasz, bazsarózsa

Kezdem a tanulsággal: nem szabad a kirakatról megítélni a boltot. Főleg nem, ha teás- és kávésbolt a sétálóutcán. A kirakata tele divatos teákkal és kávékkal. Sokan is voltak bent. A ruha miatt is siettem, nem akartam, hogy más szedje ki a gépből, ha lejár … nem mintha ez a veszély reális lenne, de kifogásnak jó volt. Aztán, amikor bepakoltam a szárítóba, mégis visszamentem.
Nem bántam meg.

Most Pai Mu Dant iszom, magyarul Fehér bazsarózsa.
Aki ismeri, annak csak annyit mondok, hogy nagyon korrekt – amilyennek lennie kell. Semmi extra, de ebben nagyon jó.
Akik nem ismerik, azok kedvéért elmondom, hogy nagyon korrekt tavaszi fehér tea, amikor a frissen kibomlott, alig megzöldült leveleket szüretelik le, napon szárítják meg – és semmi már. Sokféle színe lehet, a szürkésfehértől egészen eddig a spenótzöldig, amit itt kaptam. Az íze pedig … hát igen, itt bajban vagyok. Ha a wikin vagy a teaházak oldalain utána olvastok, nagyjából pontos a leírás. De kimarad belőle az a nemcsípős-borsos íz, amit a lágyszájpadon hagy maga után. Ha tudni akarjátok, meg kell kóstolni.

Voltam könyvtárban megint. Két könyvet vettem ki, két előjegyzésem jött meg: az egyik a Pixel Juice a Vurt utánra, a másik a Coraline képregény-változata. Nem ez alapján készült a film, az biztos. Elég annyit mondani, hogy Coraline haja nem fekete, hanem szőke?

Nagyon jó ez a tea.

08/03 Ez a város, LOL

Ma ezt hallgattam a boltból hazafelé jövet … meg énekeltem is a Jenővel együtt, hogy:

Ez a város egy távoli bolygó
itt élni nem rossz és itt élni nem jó
osztályon felüli elmeosztály

Na, itt tört ki belőlem a LOL. Nem is tudtam tovább énekelni, csak röhögtem hazáig. Köszönöm, Jenő.

07/03 Hó és a 30Y

Hó, vagyis ami most borítja be a környéket. Délután egy körül kezdett esni, és kb. hétig abba sem hagyta. Nem egy, csak este hétig
De így is esett olyan 3-4 centi. Ami most, este nyolc körül kezd olvadni.
Szóval, ilyen a dán időjárás. Nem egetverő újdonság persze nekem sem, a néhai Magyar Köztársaság területén is előfordul az ilyesmi, tudom. Emlékszem.

Ma kíváncsi voltam, és visszahallgattam az egyik diktálásom. Nekem érthető volt, de hiányzott belőle a nyelv hajlékonysága. Mindegy, megértik, bár biztos  idegennek hangzik.

A beszélt nyelv … a tanárom szerint az összes magyarnak ez a legnagyobb probléma, az írott és a beszélt nyelv közötti különbség. És hogy az angolok pl. mennyivel könnyebben veszik ezt. Ez persze egyrészt nem vigasztal, másrészt nem is igaz … Vigasztalásként elmondta, hogy idefelé a kocsiban rádiót hallgatott, és ő sem értette, amit beszéltek.

Aztán beugrott, hogy mihez hasonlít most már az ittlét nyelvi élménye … a velem egyidősek még emlékeznek az agyonmásolt, agyonhallgatott kazettákra. Nos, pontosan ilyen. Ha valaki mondta, hogy mit énekelnek, már én is kihallottam, addig meg csak a refrénből pár szót, de főleg a dallam.
A fiatalabbak kedvéért hoztam elő a 30Y-t. Jelentkezzen, aki elsőre megérti a dalszövegeiket … ígérem, szerzek neki orvost. Nos, be kell vallanom, bármennyire is tetszettek, komoly erőfeszítést igényelt, hogy megértsem a dalaikat. A  Chumbawamba könnyebb volt, becsszóra. És miután a szavakat már a megfelelő sorrendben voltam képes érteni, jött a neheze: összerakni belőlük a mondatot.
Nos, ennél pontosabb leírást, azt hiszem, nem fogok tudni adni a magam hogyérzésével kapcsolatos kérdésekre. Folyamatos kibogozás

05/03 március, klippekort

Itt is vannak hóvirágok.

Tömegesen. Bár többnyire kertekben, már egy hete kihajtottak. Az erdőben még csend van, még egy hónap legalább a lombfakadásig. Pár napig volt csak tavasz a hónap elején, aztán visszajött a tél. Felhős, szeles idő, éjjel-nappal egy-két fok körül, de a szélben bőven minusznak érződik.

Az itteni közlekedésről néhány szót. Van az egyszerű vonaljegy, az tényleg drága. Ami viszont nagyon dán (akár a beszédtempó és a kiejtés): a klippekort. Kettőtől hét zónáig terjedően vehető. Annyiban hasonlít a gyűjtőjegyhez, hogy 10 “utazásra”, vagyis adott számú zónán való átutazásra szól.  Az ára a vonaljegy 2/3-a. Mindegy, hogy 6 zónát azt a kétzónás klippekort háromszori érvényesítéssel, vagy a háromzónás jegyen kétszeri érvényesítésével, vagy akár a hatzónás jegy egyszeri érvényesítésével fizetem, az ár ugyanaz.
Magyar fejjel nehezen értettem a zónákra osztott közlekedést. A zóna fogalmát még felfogtam, azt is, hogy hogyan működik, csak a lényeg volt furcsa/szokatlan, hogy nem számít, hány közlekedési eszközzel érem el a célt, csak hogy milyen messzire megyek. Illetve nem is a távolság, csak az, hogy hány zónán haladtam át közben. Mehetek egyetlen busszal, vagy busz-vonat-busz-másik busz kombinációban, illetve a zónákon belül addig utazgathatok, amíg a jegy le nem jár. Ami nem sok idő, 4 zóna fölött 1,5 óra, de csak a felszálláskor kell érvényesnek lennie, nem a teljes utazás alatt.

Legközelebb az itteni sörökről kell, hogy írjak.
Mert a Vurtról mégsem írhatok, azt próbálni kell. Viszont előjegyzésem volt két könyvre, és mindkettőért mehetnék … az egyik a Coraline képregény változata, a másik a Pixel Juice (Jeff Noon 50 novellája).

26/02 vurt, IKEA, tagging

Eljött hát ez a nap is … NonLondon után nekiállhatok a Vurtnak.
Nem lesz könnyű – magyarul sem az. De nem is könnyű olvasnivalót keresek, arra ott vannak a tankönyvi szövegek. Az első pár oldal hozza a feelinget, az ismeretlen szavak ellenére is. Nem szótárazok – minek. Majdnem kívülről tudom a történetet

Vurtról egy régi, nagyon régi emlék. Nem sokkal azután, hogy megjelent … 2006? 2007? tényleg nem emlékszem rá ennyire. Csak arra, hogy az IKEA budaörsi áruházában az emeleten, egy berendezett mintaszobában az egyik könyvespolcon ott volt ez is. Nem is egy példány, legalább öt. Percekig álltam ott, fogdostam, visszatettem, gondolkodtam, hogy most aztán mi legyen. Szívem szerint elhoztam volna, de csak úgy eltenni mégsem akartam, elkérni meg nem tudtam, kitől lehetne. Meg hát … könyvet az IKEÁból? Még a végén lapraszerelik, becsomagolják, aztán be se fér a csomagtartóba. Szóval, akkor ottmaradt a könyv.
Persze, az svéd volt. Ez meg nem az.

Ma nagyon jó idő volt. Ragyogó napsütés, egész nap. Gyenge, kellemes szellő. Igazi tavasz. Itt a kaukázusi medvetalp az, ami Magyarországon a parlagfű. Ma jelent meg az első cikk az irtásáról, illetve arról, hogy aki nem működik együtt, az büntetésre számíthat.
Amúgy nem nagyon vannak gyomok errefelé. Ami föld művelhető, azt megművelik. Ami nem, azt meghagyják erdőnek. Persze, ezt csak a környékre mondhatom, amit bejártam – a város 2/3 része.

Kicsit átfésültem a blogot, utólagosan adok meg tagokat. Ha emiatt ment email a feliratkozottaknak, hát elnézést.

25/02 Nyelvek, időjárás

Lassan befejezem a NonLondont. Ez jó. Lassan kezdem újra érteni a nyelvet. Ez is jó. Már nem zavar (annyira), ha elsőre nem értenek meg.

Skandináv (norvég) jazz. Aszongya, hogy fúziós. A felállás se semmi: billentyűk (leginkább Hammond-hangzással), basszus, dob. A hetvenes évek rockzenéjétől (gondoljatok mondjuk a King Crimsonra) Jon Lord kiadatlan improvizációin át egész a mai napig minden benne van. Elephant9 – hülye egy név, de hát így hívják őket. Akit érdekel, a myspace-en megtalálja őket.

Az időjárás … inkább mesélek róla. Reggel nyolckor még olyan felhők, hogy azt se látni, merre lehet a Nap. Kilenckor már ragyogó napsütés. A múlt héten egy élő csigát láttam az út mellett. Nem messze tőle egy hernyót. Február végén, amikor éjszakára még lefagy a pára. Tegnap a kertben hóvirágokat – még csak egy helyen. Ma már tucatjával. Itt a tavasz, kétségtelenül. Azt mondják, az április itt is bolondos – talán bolondabb, mint Magyarországon. Gyakran havazik is.

Akartam beszélni a nyelvről is még …
Amikor mondtam, hogy dánul tanulok, a leggyakoribb kérdés az volt, hogy nehéz-e.
Nos, nem. A dán nem egy nehéz nyelv.
De ne bízzátok el magatokat.
A dán az egy  csomó nehéz nyelv.
Máshonnan jött ember nem érti, hogy lehet ennyi dialektus ekkora területen. Hogy lehetnek ennyire különbözőek a nyelvjárások, hogy nem értik meg egymást. Innen nézve a dolgot, nem olyan meglepő. Akit érdekel, majd még olvashat erről – akit nem, az majd átlapozza.

18/02 A két város, szólások

Vagyis Aalborg és Nørresundby.
Aalborg több városból áll. Írtam már itt a blogban. Mint Buda és Pest, csak ott nem érezni ennyire a különbséget. Talán a hidak miatt tapadnak jobban össze. Itt csak két helyen lehet átjutni, az egyik egy 2*2 sávos híd, a másik egy 2*3 sávos alagút. Képzeld el ezt Budapesten … persze, sántít az összehasonlítás. 130 ezer ember, nem pedig 2 millió. Persze ezt is írtam már.

De a két város tényleg kettő. Ma Nørresundby-ben voltam. Ott tört rám a felismerés: a LEGO csak Dániában jöhetett létre. Tudom, nem én találtam fel a mélytányért (dán szólás), de szinte flashback-szerűen tört rám az érzés, a megértés: aha, hát ilyen lehetett Perky Pat világába belépni (Palmer Eldritch három stigmája, hogy Dicket is említsek). Ilyen lehet egy modellvárosban sétálni.

A másik szólás: a kemény fagyok után akkora szél előzi meg az enyhülést, hogy tizenkilenc kælling nem tudja a huszadikat a földön tartani. A kælling nehezen fordítható, egy szóval talán nem is. Egyrészt lányt, ‘rosszlány’-t jelent, másrészt használják idős nőkre is, kb. a bendegúzi ‘büdös banya’ értelemben. Képi fantáziával megáldott/megvert emberek mindkét jelentést megpróbálhatják vizualizálni.

És igen, tényleg ekkora lett a szél. És melegszik is az idő. Nem a föld, a levegő lett meleg. Hat fok, de a talaj még fagyott. A fjord felolvadt, de a yachtkikötőben még áll a jég. És miközben majdnem felkap a szél, vigyorgok … most már tudjátok, hogy miért.